Összefüggés van a magas vérnyomás és a test vízhiánya között

Dr. F. Batmanghelidj A tested vízért kiált című könyvében többek között feltárta és kifejti a magas vérnyomás és a vízhiány közötti összefüggést. Nézetei szerint az orvostudomány teljesen tévúton van, amikor gyógyszerekkel próbálja kezelni a magas vérnyomást. Szerinte a magas vérnyomás egyszerűen annak az eredménye lehet, hogy az ember hosszú időn keresztül nem adta meg a szervezetének a szükséges vízmennyiséget és a vérkeringése ezért elkezd rendellenesen működni. Minden betegségnek és nem optimális állapotnak megvan az oka és könnyen lehet, hogy Dr. F. Batmanghelidj rátapintott a lényegre a vérnyomás kérdésével kapcsolatban.

A krónikus vízhiány miatt, a testben a hajszálerek bizonyos területen lezárnak, ezzel egy ellenállás keletkezik a rendszerben, amire válaszként a szívnek növelnie kell a vér nyomását. Ennek pontos kifejtéséről olvashatunk a doktor úr A tested vízért kiált című könyvének Vérnyomás és vízhiány című fejezetéből. A részlet itt következik:

A MAGAS VÉRNYOMÁS

A magas vérnyomás a test nagymértékű vízhiányhoz való hozzászokási folyamatának eredménye. A test erei úgy lettek tervezve, hogy bizonyos erek lezáródásával és megnyitásával lépést tudjanak tartani a test vérmennyiségének ingadozásával és a szövetek igényeivel. Amikor a testben a teljes folyadék mennyiség lecsökken, a fő vérereknek is csökkenteniük kell keresztmetszetüket; máskülönben nem lenne elég folyadék arra, hogy kitöltse a vér számra kijelölt teret az adott testrészben. Ha az erek a térfogatukat a „víztérfogathoz” képest helytelenül állítanák be, az azt eredményezné, hogy a vérből felszabaduló gázok töltenék ki a fennmaradó felesleges teret, ez pedig úgynevezett „gáz zárat” hozna létre. A keringési rendszer ereinek ilyen méretszabályozása a hidraulika alapelvein belül a legfejlettebb mechanizmus.

A vérkeringés rövidre zárása mindennapi gyakorlat a szervezetben. Amikor eszünk, a vérkeringés legnagyobb része a gyomor és bélrendszer felé irányul, azáltal, hogy máshol néhány hajszálér lezár. Evés közben, több hajszálér van nyitott állapotban az emésztőrendszeri tájékon és kevesebb a vázizomzatban. Csak ahol az aktivitás sürgős igényeket támaszt a keringési rendszerben, csak ott lesz az erek által biztosítva a teljes véráram. Más szavakkal, a hajszálérrendszer vértároló képessége határozza meg egy adott időben bármely helyre áramló folyadék sebességét és irányát.

Ezt a folyamatot a természet arra tervezte, hogy folyadéktöbblet fenntartásának terhe nélkül megbirkózzon bármely fontos dologgal. Amikor az emésztés már megtörtént és kevesebb vér szükségeltetik a gyomor-bél szakaszon, a keringés könnyebben nyit más területek felé. Ez a legközvetettebb ok, amiért az étkezés után kevésbé érezzük magunkat aktívnak, és egy kis idő eltelte után már újra tettre készek vagyunk. Röviden, a keringésben lévő vér megfelelő elosztására egy mechanizmus jött létre a szervezetben– néhány hajszálér nyit, mások pedig zárnak. A sorrend az adott feladat fontosságának mértéke szerint előre meghatározott. Az agy, a tüdő, a máj, a vesék és a mirigyek elsőbbséget élveznek, az izmok, a csontok és a bőr vérellátásával szemben – hacsak egy másik elsőbbségi program nem kezd el működni a rendszerben. Ez akkor történik meg, ha tartós igény lép fel a test bármely részén, ami az adott területen befolyásolja a vérkeringést.

Tudj meg többet az egészséges életmódról! Töltsd le Az egészséges és hosszú élet titka 10 pontban olvasmányunkat! Kattints a linkre!

VÍZHIÁNY: A MAGAS VÉRNYOMÁS KIALAKULÁSI LEHETŐSÉGEI

Ha nem iszunk elég vizet testünk igénye szerint, néhány sejt vízhiányban fog szenvedni és a keringés javára még további vizet is veszthet. A hajszálérrendszer néhány területet lezár, hogy a gyéren ellátott és fontosabb területek szabályozottan működhessenek. Vízhiányban és a test kiszáradása esetén, a rendszer a hiányzó vízmennyiség 66 százalékát a sejten belül tárolt mennyiségből, 26 százalékát a sejten kívüli mennyiségből, és 8 százalékát a vérből fogja elvonni. Az ereknek nincs más választása, minthogy csökkentik a méretüket és így birkóznak meg a vértérfogat csökkenéssel. A folyamat azzal kezdődik, hogy néhány kevésbé aktív helyen lezáródik a hajszálér hálózat. Egyébként ugyanis hogyan lehetne egyensúlyt fenntartani, ha ezek a hajszálerek nyitva maradnának? A hiányzó mennyiséget vagy bevisszük a szervezetünkbe vagy a szervezet más részeiről kell kivonni!

A test egészében megnyilvánuló hajszálérrendszer aktivitásának mértéke az, ami végül meghatározza a keringő vér mennyiségét. Minél nagyobb erőkifejtés van az izmokban, a bennük található hajszálerek annál nagyobb mennyiségű vért igényelnek a keringési rendszer tartalékaiból. Ez az oka, amiért a testedzés a testi beszabályozás egyik legfontosabb összetevője a magas vérnyomásban szenvedőknek. Ez a magas vérnyomás egyik élettani szemlélete. A hajszálérrendszernek nyitottnak és teljesnek kell maradnia, ezenfelül a keringéssel szemben nem mutathat lényeges ellenállást. Azonban amikor a hajszálérrendszer zárt és ellenállást mutat, csak a vérkeringés megnövekedett nyomása tudja biztosítani néhány fontos folyadék áramlását a rendszerben.

A hajszálérrendszer bizonyos részeinek lezárása a test vízhiánya miatt is megtörténhet. Az a víz, amit megiszunk, alapjában véve a sejtekbe kerül – ez szabályozza a sejtek térfogatát belülről. A só a sejteken kívül lévő vízmennyiséget szabályozza (a sejteket körülvevő óceánt). A vér összetételét egy nagyon kifinomult kiegyenlítő folyamat tartja fenn néhány sejt víztartalmának szabályozása segítségével. Amikor vízhiány van, néhány sejt a szükséges vízmennyiség nélkül fog működni és néhány másik egy előre meghatározott adagot kap, hogy fenntarthassa a működését. A vér azonban normális esetben megtartja összetételét és sűrűségét. Ahhoz, hogy a létfontosságú központokat elérje, a rendszernek így kell működnie.

Ez az a pont, ahol a régi élettani elképzelések a vízről nem kielégítőek és hibáznak. A test működéséről szóló összes megállapítás és értékelés a szilárdanyag-tartalomra épül. Nem ismerték fel a test néhány részének viszonylagos dehidratációját. Minden vérvizsgálat normális eredménye ellenére a szív és az agy néhány kis hajszálere lezáródhat és ez egy hosszabb időtartamú dehidratáció során e szervek néhány sejtjének károsodását okozhatja.

Amikor elveszítjük szomjúság érzékünket (vagy nem ismerjük fel a dehidratáció többi jelét) és a napi szükségletnél kevesebb vizet iszunk, az érrendszer némely részének lezárása az egyetlen alternatíva, hogy az erek többi része teljesen nyitva maradhasson. A kérdés: mennyi ideig folytathatjuk ezt? A válasz: elég sokáig, hogy végül belebetegedjünk és belehaljunk. Hacsak nem váltunk személetet és szakmailag is és általánosan is el nem kezdjük felismerni a víz anyagcserével társuló problémáit és annak különféle szomjúság jeleit. A krónikus dehidratáció folyamatosan megvámolja testünket és társadalmunkat is.

A magas vérnyomást elsődlegesen a megnövelt vízfogyasztással kell kezelni. E betegség jelenlegi kezelési módjai a tudományos képtelenség mértékéig hibásak.